2013. október 17., csütörtök

Vihar

Vihar



Mindig is imádtam a nagy viharokat.Olyan mint egy hangverseny.
Lágy felfutás...erősödő dallamok...totális zenebona...majd lágy lecsengés.

A telepen a munka velejárója hogy néha el kell menni és le kell takarítani olyan berendezéseket amik magasban vannak és koszosak.
Tegnap is így tettem de most egy apró különbséggel. Vihar volt.
Nem az a villámló meg "Istenharagjalecsaprád" típusú hanem az a szeles, csepergős féle.
Szóval fel is mentem kb. 4 méter magasba persze lépcsőn hogy a rutinossá vált feladatomat elvégezzem, de elkapott egy kellemes érzés.
Biztosan ismerős amikor halljátok azt a tipikus süvítő szelet ami hozza azt a pici kis esőcseppeket. A szemüvegesek mint én is rettentően utáljuk. Én biztosan.
Na de ott fent 4 méter magasban csak én voltam meg  a szél.
Megnyugtató volt.

www.palastiimre.com

Váltás

Egy nap megszólalt a telefon, hogy érdekelne-e engem az az az állás amire jelentkeztem a Bonduelle nagykőrösi szennyvíztelepére.
Visszahívtak. Eléggé meg is lepődtem, mert az első körben azt mondták nem kellek, találtak valaki mást a helyemre, akivel később munkatársak lettünk. :)
Persze, hogy rávágtam hogy hogyne szeretnék dolgozni ott.
Visszagondolva még mindig nem tudom eldönteni, hogy mázlim volt, vagy csak működött a vonzás törvénye.
Én arra szavaznék, hogy az utóbbi. 
Szóval azóta a nagykőrösi Bonduelle szennyvízkezelő és karbantartója vagyok.
Élbe vág a végzettségemnek, bár 98%-át nem tudom a munkám során hasznosítani. Sebaj. szeretem ezt a munkahelyet.


Munkahelyi romantika

Nem, nem olyan romantika. Ez egy kicsit másmilyen.

Elég vicces hogy egy olyan helyre kerültem dolgozni amit tulajdonképpen nem i nekem ajánlottak.
Tesómnak mondogatta nagyanyám, hogy menjen iratkozzon fel egy munkaközvetítőhöz egy jászberényi présüzembe dolgozni. Ő nem ment feliratkozni, én igen. Fel is vettek.

Öröm volt menni dolgozni. Nem azért mert, olyan elképesztő jó volt a munkahely, nem volt azért rossz, hoztak vittek kisbusszal, a munkatársak is jó fejek voltak, gyorsan beilleszkedtem, hanem mert volt mit csinálnom és nem voltam otthon.
Ha csak az lett volna hogy nem vagyok otthon azért is érdemes volt ott dolgozni.

Hajnali fél négykor felvettek bennünket aztán irány Jászberény a Ferro Press fémipari céghez.
Visszaemlékezve nagyon jó volt. Igaz normára dolgoztunk, de jó volt a hangulat. Több tonnás gépekkel fémetek hajlítgattam. Sorját takarítottam autóipari alkatrészekről.
A pozitív hozzáállásom segített. Megkerestem minden nap egy jó dolgot amit szeretek látni, érezni, hallani.
Reggel fél hatkor volt valami romantikus és elbűvölő a több tíz tonnás gépekben amik lágyan duruzsoltak a hangátokban. Kávéval a kezedben - némelyek szerint az univerzum legszarabb kávéjával - félig kómásan lépegetsz a gépek között.
Egy emlék járt akkor körbe mindig, amikor ott voltam.
Egyszer apum elvitt kisgyerekként a munkahelyére. Valami olyan lehetett mint a lakatos műhelyek többsége.
Nem sokra emlékszem csak leginkább a kiflire párizsival és a zacskós kakaóra, na meg a gépzsír szagra és a fémforgácsra.
Ez valahogy belém égett.
Jó érzéssel töltött el talán azért mert a kevés egymással töltött emlékeim közöl ez az egyik legerősebb.
Megint deja vu. Még akkor is amikor ezt írom.

Szóval jó volt dolgozni.

2013. szeptember 17., kedd

Pofonok

Egy új dolog legyen az bármi, mindig hoz jót is rosszat is. Nálam is így volt.

Amelyik főiskoláról éppen szabadult ember azt hiszi, hogy neki mekkora jó dolga van, rá fog jönni, hogy nem így van. Szerencsére észnél voltam és nem is reménykedtem abban, hogy rögtön olyan állást kapok amit mindig is szerettem volna. Tulajdonképpen nem is szerettem volna hiszen akkor még a hálózatépítés és a passzív jövedelem volt a cél. A sima munkást illetve a napi nyolc órai robotot nem kimondottam értékeltem.
Hogy is értékeltem volna hiszem nem dolgoztam soha napi nyolc órában, mint ahogy az átlag ember teszi.

Vissza gondolva rohadtul beképzelt voltam ebből a szemszögből. Szerencsére ebben változtam.
És mellesleg nekem ne mondja senki sem hogy, aki főiskolán vagy egyetemen végzett nincs benne gőg, mert igen is van. Egy minimális biztosan. "Hiszen nem ezért tanultam hogy majd beálljak 8 órában!!!"

Na de a lényeg munkát nem kaptam. Gondoltam majd a Kőva Rt-nél ahol a gyakorlatomat végeztem majd felvesznek. Ott éppen átszervezés volt így azt alapból buktam.

Az állásinterjúkról nem sok tapasztalatom van. Kettő illetve három volt, azok közül egyik sem jött be, azonnal.
Az első egy üzletkötői állás volt. Nagyon jó fej "főnökökkel". Józsa Zsolt és Fodor Csabi, Alexa nagyon sokat segítettek.
Az üzletkötői szakma nem kicsit kemény meló. Jó beszélőke, naprakészen kell lenni, precíznek és magabiztosnak kell lenni. Gyakorlat teszi a mestert. Nálam is így volt.

Amint egyre többször csinálod annál rutinosabb leszel benne - bármit is csinálsz. A gond a pénz volt. Sok munka, rohangálás, utazás. Az üzletkötői szakma már csak ilyen.
Vége lett, de nagyon sokat tanultam. Emberekről, élethelyzetekről, jóról rosszról.

Eljött a tél. Azt hiszem életem egyik legrosszabb tele volt. Munka nem volt, tesóm nem dolgozott, inkább a rendőségi ügyeivel volt elfoglalva. Maradjunk annyiban, hogy a nagykorúságával ráruházott büntethetőségét keretét kihasználta.
Nagyanyám volt az akinek a kis nyugdíjából szó szerint tengődtünk. Fa télire csak vizes fa volt szóval még nem is volt meleg. Tulajdonképpen hibernáltam magam. Fogytam rengeteget. Ami egyrészt hasznomra vált mert elkezdtem a fegyencedzést másrészt rossz mert majd leestek rólam a ruháim. Fura is volt :)

Az éhezés az elég drasztikus szó lenne arra amit átéltem, de mondjuk úgy nem volt mindig tele a hasam.
A filmekben látni olyan részeket hogy fegyencek csak a lelkierejüknek köszönhetik hogy életben maradtak, nálam is így volt bár engem nem kerülgetett a halál.

Persze a 22-es csapdája meg volt hiszem otthon állandóan azt kaptam hogy miért nem megyek el dolgozni, vagy keresni egy munkát és persze ha elmentem egy állásinterjúra ami nagy szó volt akkor persze az jött, hogy nem nagyon van tapasztalatom. Természetesen elég nehéz úgy tapasztalatot szerezni hogy nem tudsz dolgozni. Így tulajdonképpen marad a kivárás.

A téli időszak így telt el.

A túléléshez pedig használtam egy egyszerű dolgot. Ezt a hálózatépítésben tanultam. Köszönöm is.
Olvastam. Kiolvastam Steve Jobs életrajzi könyvét - megint - kb 500 oldal. Időm az volt.
Álmodozni is.
Szebbnél szebb álmokat szövögettem, irreálisabbnál irreálisabbakat a lényeg hogy teljen az idő amíg a rossz időszak elmúlik. Természetesen mellette állást is kerestem, de télen esélytelen. Március felé - egy kemény tél után - átértékeli az ember, hogy mennyire is fontosak a jövőről alkotott képei.

Adok-kapok otthon adok-kapok, bár inkább csak kapok az állás keresés világában, szóval kaja az ember a pofonokat. Nem kéri, de kapja. Visszagondolva hálás vagyok értük.
Tudom van ennél is rosszabb dolog a világban, amit én megéltem ,de hát ugye mindenki a saját szintjén nyomorog.

Kemény dolog pályakezdőnek lenni. Megértem miért mennek ki emberek olyanok is akik nem pályakezdők külföldre. Régen fellengzős gőggel mondogattam, hogy - persze nem ennyire nyíltan - itthon kell boldogulni, meg hogy kint sem jobb stb.
Nem ítélek el már senkit sem ha úgy dönt ki megy. Menjen.

Aztán jött a március.
Nem voltam soha olyan aki nem fogja meg a munka végét ha kellett, de ha lehet inkább megválogatom hogy mit dolgozom. Na most nem ez volt a helyzet.

Új leosztás

Húú nos elég fura megint gép előtt ülni és körmölni valami olyat amit le akarok írni. El vagyok szokva a kitárulkozástól. Azt még nem tudom hogy ez a mögöttem álló egy év tapasztalati miatt van vagy csak egyszerűen fura megint a helyzet, de ahogy a bölcs mondja:

Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.

Én ehhez tartom magam, habár néha nehéz.

Eltelt több, mint egy év mióta utoljára írtam. Akkor még főiskola körül keringett minden gondolatom és bele sem gondoltam, hogy mi is lesz ha majd végzek. Nos végeztem.
Végleg kipukkant az a buborék amit a gimnáziumban már felismertem. Nincs több védelem vagy legalább is nem olyan amilyenben gyerekként részem volt.
Nincs meleg koleszszoba, sem gyakorlatok, sem vizsgák. Eltűnt minden olyan dolog amit megszoktam. Emlékszem rá, a pontos időpontra amikor véget ért. Eger, Líceum előtt engedtem el Enikő kezét és akkor tudtam hogy vége van egy több mint két éves kapcsolatnak. Illetve más formában folytatódik de ez akkor nem tudott érdekelni.
Azt hiszem mind a ketten tudtuk akkor ott hogy vége van.
A buszon hazafelé deja vu érzésem volt. Ugyanezt éreztem akkor is amikor utoljára mentek ki a gimnázium hátsó ajtaján, friss érettségivel.
A szomorúság talán ez volna a legjobb szó arra hogy mi érez ilyenkor az ember.
Fura volt a sok emlék amit Egerben szereztem.Mind egy időben tisztán ott voltak. Ilyenkor az ember azt hiszem természetes módon sír - bár lehet én vagyok csak így vele - nálam sem volt ez másképp.
Lezárni valamit és elkezdeni valami teljesen idegen dolgot nagyon ijesztő elsőre. Másodjára sem jobb a helyzet, de ez a természetes. Amúgy sem tudok ellene mit tenni. És nem is akartam. Egy kicsi részem szeretett volna már mást is megismerni. A kalandvágy azt hiszem, az hajtott.

Hazaérve - már ezt is fura kimondani -,bár már 6 éve nem laktam Nagykőrösön teljes összeesés. Leülve az ágyra olyan kicsi volt a szoba. Talán pánikroham talán a jelennel való szembesülés hozta de toporzékolva elkezdtem bőgni.
Tettem egy nagy kört a világban és tessék megint vissza a kezdetekhez. Fura volt. Az egész ház olyan idegen volt. Nem is tudtam mi a fenét keresek én ott.
Túl erős volt akkor a kontraszt. Nincs kapcsolatom senkivel, nem is tudom tartani a kapcsolatot a régi ismerősökkel, egyszerűen elvesztem a világban.

Meg kellett birkóznom az új helyzettel. Meg is sikerült valamennyire, fel kellett nőnöm.
A gyerekkornak vége ideje felnőttként viselkedni. Új pakli, új leosztás.

2012. június 24., vasárnap

Piramis vagy nem piramis?

Ez egy kicsit hosszabb bejegyzés lesz, de szerintem nagyon érdekes téma.

Amikor elkezdtem a networkmarketinggel foglalkozni mondhatom hogy teljesen szűz voltam-e téren, mert soha nem is halottam róla, hogy van ilyen dolog a világon. Se jót se rosszat így teljesen nyitott voltam és nagy szerencsémre tartottam magam annyira értelmesnek, hogy bárki bármit is mondjon valamivel kapcsolatban - jót vagy rosszat - nem teszem le mellette a voksom. Jobban szeretem én megvizsgálni, ha lehetőség van kipróbálni a dolgokat bármiről is legyen szó és majd ÉN levonom a saját következtetésemet.

Miért fontos ez? Egyszerű.

Olyan iszonyat sok információ és inger éri az embert, nap mint nap, hogy a rengeteg dolog közül már nem is tud választani. 
Nagyon fontos éppen ezért, hogy bárki bármit is mond egy adott dologról azt elsőre ne fogadjuk el. ha felkeltette az érdeklődésünket járjunk utána kérdezgessünk embereket akik már megcsinálták vagy kipróbálták az adott dolog. 
Nagyon fontos az is, hogy nem hallgassunk olyan emberekre akik nem csináltak nem próbáltak ki dolgokat. Teljesen mindegy miről van szó a séma mindenütt ugyanaz.

Egy (kicsit irreális )példa:

Tegyük fel hajat szeretnél vágni, mondjuk a tesódét és nem nullásra szeretnéd levágni hanem valamilyen fazont is szeretnél neki.
Nem tudod mit kell csinálni ezért tanácsot kérsz. Kihez fordulsz? 
valakihez aki soha életében nem vágott hajat, ha próbálkozott is vele akkor meg a sajátját szerette volna de azt elhibázta vagy egy fodrász ismerősödhöz?

Pont így volt ez velem is a networkmarketingben. Nem kérdeztem meg senkit a körülöttem lévőktől mert tudtam hogy nem értenek hozzá, ha értenék akkor valószínűleg csinálnák, de erről nem tudtam.

Mit csinál egy fiatal ember ha kíváncsi a 21. században? Úgy van!!! Rácuppan a netre. Én a Nuskin cégre voltam kíváncsi és rá is kerestem.
rengeteget utána olvastam és rengetek féle-fajta véleményt olvastam. Legtöbbje negatív és névnélküli.
Ennek csak később lettem tudatában milyen rossz dolog is. 
Legtöbbször a piramis-séma meg az átverés, lehúzás, átb*szás (bocsi, de azt hiszem ez a legfinomabb szó amit idézhetek) szerepelt. Hogy csak azok keresnek sokat akik elsőnek lépnek be, meg beszervezés....blablablablabla.

Szöget ütött a fejemben hogy mi az a piramis séma meg piramis-játék mert egyáltalán nem értettem és tanácsot is kértem ez ügyben.  Timkó Mátyás nagyon kedves Nuskin hálózatépítő segített nekem és elmagyarázta, hogy igen ez egy piramis-hierarchia. 
Mint ahogyan az egyházé, a munkahelyeké és minden működő rendszeré. 
Hogy miért? Mert kell kell egy hierarchia, de a különbség az az átlag hétköznapi piramis hierarchia és a networkmarketing struktúra között, hogy lehet feljebb lépni ha kitartóan dolgozol és belátható időn belül. Te vagy a saját főnököd, szabad az időbeosztásod és tiéd a döntés.
Ezt természetesen csak akkor lehet átélni ha valaki benne van és dolgozik hiszen akkor fogja látni és érezni a rendszert és annak előnyeit/hátrányait.

Most a Talk Fusion-nél cégnél vagyok és nem is fogok váltani, de a piramis téma itt is felvetődött.
Mégpedig egy "kellemes" névtelen blog képében :)

Amikor Csonka Kata megmutatta nekem miről is szól a Talk Fusion megmondom őszintén nem értettem. Online eszközök, bináris rendszer (nem is tudtam hogy van másfajta rendszer is és hogy mennyivel jobb)
otthonról végezhető,globális üzlet, nem kell szaladgálni és házakhoz meghívni embereket, telefonálgatni, nincs logisztika.

Elsőre nem is tudtam értékelni. Persze miért is tettem volna.

Na de térjünk vissza a "kellemes" blogra. 
Támadás, támadás, alaptalan és logikátlan értelmetlen és hamis érvek. Ennyi jött le. Nyomozgattam utána néztem, mint ahogy tettem azt a Nuskin ügyében is és azt kellett látnom hogy olyan dolgot mutattak meg amit addig nem is gondoltam volna. Persze ilyenkor már a piramis,átverés nálam már nem ért célt. 
Elkezdem dolgozni a Talk Fusion-ben és azt kellett észrevennem, hogy egyre többen mondják a hogy ezt egy piramis, átverés meg stb, stb.

Azt hiszem nem vagyok így vele egyedül ha azt mondom, hogy amit szeretünk és hiszen valamiben akkor azt meg is védjük. Én is tettem ezt mind a Nuskin ügyében, mind a Talk Fusion ügyében, de persze szélmalom harcot vívtam, vívtunk. A neten megtalálható blogra ha valamelyikünk védelmezni akarta a rendszert és az embereket a bejegyzéseket törölték. Megtehették hiszen ők hozták a szabályokat. Névtelenül persze.
Aztán persze a magyar csapat is kiadott egy  tényeken alapuló cáfolatot amit megtalálhatsz itt.
Azért is hogyha valaki kérdezné akkor tudjuk értelmes érveket is felhozni

Későbbiekben sokszor dühített az hogy létezik egyáltalán a blog, de rá kellett döbbennem, hogy még jó is hogy vannak. Hogy miért? Egyszerű.

Ha valaki egy névtelen blogírónak - aki zagyvaságokat ír össze és ténylegesen semmivel sem tudja alátámasztani - hisz, mintsem azoknak az embereknek akik a nevüket, elérhetőségüket, becsületüket adják a Talk Fusion céghez a neten (ahol tudjuk hogy mindig minden megmarad, nem veszik el semmi sem) akkor én azzal az emberrel nem szeretnék együtt dolgozni.

Na de vegyük a piramis gondolatokat egy kicsit nagyobb szemszögből szemügyre.

Miért alakulhatott ki ez a gondolkodásmód?
Egyszerű mert amikor lát valaki egy hálózatos üzletet akkor egyértelműen a sikeresebb emberek kerülnek reflektor fény elé. Elmondják hogy mennyi ideje van benn az üzletben mennyit keres már ahol elmondják. Ez furcsának és ellenszenvesnek hat elsőre, mert azt a határt éri el sokszor hogy arra a teljesítményre egy hétköznapi ember nem képes.

Persze igen csak azt nem veszik figyelembe sokat hogy "rengeteg"(nem 20-30 év!!!) munkája volt annak az embernek vele amíg ezt elérte.

Mivel nagyon sikeres emberekről beszélünk azért egyértelműen elkötelezettek is, bátrak, van önbizalmuk, nem lusták és ez bizony meghozz a sikereket. Senki nem mondja és a rendszer mindig rendelkezésre bocsájtja hogy le lehet előzni a legsikeresebbeket. Csak MUNKA van vele!!

Legtöbbször egyébként soha nem azok lesznek a legsikeresebbek akik elsőnek lépnek be egy üzletbe mert rengeteg probléma és gond van az üzlet kezdeti szakaszán.Természetesen lehet kirobbanó sikereket elérni a kezdetektől kezdve, de sokkalta gyorsabb ha már az adott cég stabil, ismerik, látnak benne fantáziát az emberek.
A "csúcson" lévő emberek soha nem azért lesznek sikeresek mert több lötyit vagy bogyót vagy embert "szerveztek" be az értékesítési hálózatba, hanem azért mert más a gondolkodásmódjuk. Én legalábbis ezt tapasztaltam.

A piramis struktúrával semmi gond sincs. Éppen ezért állnak az egyiptomi piramisok is több ezer év után ott ahova tették őket. Egyes geometriai elemzések szerint a legstabilabb építmények egyike a világon.

Piramis és piramis között akkor mi a különbség? Munka vs. MLM?

De mondok egy jobb példát. Nyugdíjrendszer. Na ott befizetsz sok évek keresztül valamit és nem kapsz vissza semmit. Cáfolj meg kérlek, de a 2012.06.24-i állás alapján nagyon úgy néz ki hogy az bizony a legnagyobb "LEGÁLIS" piramisjátékok egyike amiben te kötelezően benne vagy.

A kérdés nem az, hogy piramis-e vagy sem mindegyik az. Az igazán fontos kérdés az, hogy mindenkinek lehetőséget nyújt-e a belátható időn belüli magasabb pozícióba kerülésre vagy várnia kell sok-sok évet évtizedet ha egyáltalán fentebb léphet?

Az alsó szinteken vagy a később csatlakozott embereknek van e lehetőségük többet keresni annál aki előbb csatlakozott?

Egy szalagmunkás fog-e többet vagy ugyanannyit keresni mint egy igazgató?
Persze, ha sikeres a mellékállásban működtetett kapcsolati marketing vállalkozásában. :)

Annak aki esetleg jogilag is szeretné tudni azt, hogy mi különböztet meg egy legális hálózati értékesítő céget az pilóta/piramisjátékról annak ajánlom figyelmébe Dr. Szántó Judit 2007-ben kiadott eme témában kiadott publikációját.

Végezetül szeretnék bemutatni egy nagyon aranyos és kedves és azt hiszem mérhetetlenül ironikus verziót arra, hogy miért is nem piramisjáték vagy pilótajáték egy networkmarketing üzlet.

2012. június 22., péntek

Csapatmunka


Nagyon szeretem a képregény adaptációkat, Főleg azért, mert egy másik világot mutatnak be ahol bátor és példamutató emberek segítik a világot.
Néha jó "elmenekülni" egy ilyen világba, néha tényleg csak megnyomod a kikapcs gombot. 
Képregényt nem szoktam olvasni nekem az elég nehézkes olvasmány de filmen, mozgóképként sokkalta  jobb az élmény. Persze csak személyes vélemény.
Na de amiért most ezt a témát felhozom az az a különös dolog illetve észrevétel amire egy nagyon jó barátom  Komáromi Miki is rávilágít az egyik bejegyzésében.
Ez a dolog a csapatmunka.
Állásra való jelentkezésnél is kérik és már szinte el is várják hogy csapatban, team-ben tudjunk dolgozni. 
Miért? Mert a munkahelyeken is rájöttek arra, hogy sokkalta jobb eredményeket lehet produkálni, ha egy adott problémát vagy munkafolyamatot többen oldanak meg. Gyorsabb és energiatakarékos megoldás és nagyobb sikerhez is vezet.

Így van ez a kapcsolati marketingben is. nem kel nagy dologra gondolni csak csapatban dolgozunk úgy hogy mindenki a saját céljáért is küzd.

És mennyivel egyszerűbb ezt a neten, otthonról csinálni.