Új leosztás

Húú nos elég fura megint gép előtt ülni és körmölni valami olyat amit le akarok írni. El vagyok szokva a kitárulkozástól. Azt még nem tudom hogy ez a mögöttem álló egy év tapasztalati miatt van vagy csak egyszerűen fura megint a helyzet, de ahogy a bölcs mondja:

Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.

Én ehhez tartom magam, habár néha nehéz.

Eltelt több, mint egy év mióta utoljára írtam. Akkor még főiskola körül keringett minden gondolatom és bele sem gondoltam, hogy mi is lesz ha majd végzek. Nos végeztem.
Végleg kipukkant az a buborék amit a gimnáziumban már felismertem. Nincs több védelem vagy legalább is nem olyan amilyenben gyerekként részem volt.
Nincs meleg koleszszoba, sem gyakorlatok, sem vizsgák. Eltűnt minden olyan dolog amit megszoktam. Emlékszem rá, a pontos időpontra amikor véget ért. Eger, Líceum előtt engedtem el Enikő kezét és akkor tudtam hogy vége van egy több mint két éves kapcsolatnak. Illetve más formában folytatódik de ez akkor nem tudott érdekelni.
Azt hiszem mind a ketten tudtuk akkor ott hogy vége van.
A buszon hazafelé deja vu érzésem volt. Ugyanezt éreztem akkor is amikor utoljára mentek ki a gimnázium hátsó ajtaján, friss érettségivel.
A szomorúság talán ez volna a legjobb szó arra hogy mi érez ilyenkor az ember.
Fura volt a sok emlék amit Egerben szereztem.Mind egy időben tisztán ott voltak. Ilyenkor az ember azt hiszem természetes módon sír - bár lehet én vagyok csak így vele - nálam sem volt ez másképp.
Lezárni valamit és elkezdeni valami teljesen idegen dolgot nagyon ijesztő elsőre. Másodjára sem jobb a helyzet, de ez a természetes. Amúgy sem tudok ellene mit tenni. És nem is akartam. Egy kicsi részem szeretett volna már mást is megismerni. A kalandvágy azt hiszem, az hajtott.

Hazaérve - már ezt is fura kimondani -,bár már 6 éve nem laktam Nagykőrösön teljes összeesés. Leülve az ágyra olyan kicsi volt a szoba. Talán pánikroham talán a jelennel való szembesülés hozta de toporzékolva elkezdtem bőgni.
Tettem egy nagy kört a világban és tessék megint vissza a kezdetekhez. Fura volt. Az egész ház olyan idegen volt. Nem is tudtam mi a fenét keresek én ott.
Túl erős volt akkor a kontraszt. Nincs kapcsolatom senkivel, nem is tudom tartani a kapcsolatot a régi ismerősökkel, egyszerűen elvesztem a világban.

Meg kellett birkóznom az új helyzettel. Meg is sikerült valamennyire, fel kellett nőnöm.
A gyerekkornak vége ideje felnőttként viselkedni. Új pakli, új leosztás.