Az élet tanítása és körforgása

Bosszúállók. Mostanában megy a mozikban. Szeretem ezeket a képregény adaptációkat, valahogy mindig a gyerekkoromat juttatják az eszembe amikor a Tini Nindzsa Teknőcök voltak a menők, no meg a Bolygó Kapitánya. :)

Sok mindent lehet mondani a hollywood-i filmekre, de a számítógépes technika nagyot dob rajtuk. Tele vannak   vizuális "ízfokozókkal" és tömegeknek készül. Azt hogy ki, hogy viszonyul hozzájuk azt döntse el mindenki maga, viszont a Bosszúállókból kiragadnék egy rövid részletet.

Természetesen a film egészében érdekes.

A sztorit nem mesélem nézze meg mindenki a mozikban a filmet ha akarja.

A lényeg: 

Hulk bevetődik a toronyház ablakán és földre teríti Lokit ( félisten), mire ő levág egy nagy monológot:

" Elég! Egyikőtök sem ér fel hozzám! ISTEN VAGYOK ostoba férgek. Nem fogok dulakodni egy..."

Na itt Hulk elkapja és a  lábánál fogva ide-oda dobálva párszor beledöngöli istenuraságát a Metlaki 20x20-as padlózatba.

Mikor vége a testedzésnek Loki párat még nyögdécsel és Hulk csak annyit mond:

"Nyikhaj istenke"

Őszintén azt, hiszem kb. 10 percen át sírva röhögtem rajta. Te is fogsz nyugi. :)

Később visszagondoltam rá és amellett, hogy jókat röhögtem rajta el is gondolkodtam.

Néha úgy viselkedünk te is én is mint egy mitikus isten vagy félisten. Aztán jön Hulk uraság az élet képében és ide-oda dobálva beleépítget bennünket abba az életbe amiről azt hisszük uraljuk.

Aztán meg jön a nyögés meg a pislogás, hogy ez most mi volt.

Lokinak nagy volt az egója. De nincs annál rosszabb, mint amikor valaki az egójáról az IQ-jára esik pofára.

Mindig van egy nagyobb és erősebb. Soha senki sem győz mindig.

A lényeg az, hogy Hulk mindig visszajön addig amíg meg nem tanulod a leckét. Még akkor is jön amikor már megtanultad, mert van még sok minden amit még megtanulhatsz. 

Az élet mindig egy kicsit beledöngöl a Földbe. Az a kérdés mennyire vagy kitartó és állsz fel a pofon után. Újra és újra és újra....

Szép körforgás. Lehet jó is. Csak rajtad áll. Rajtad áll, hogy mit tanulsz meg.

Ego 1.0

Érdekes egy "valami". Nem látjuk nem tapintjuk, de tudjuk hogy van. Kihatással van minden tettünkre legyen az   az egyén vagy egy csoport érdekében végrehajtott is.
Azt hihetnénk véd bennünket. Véd is, de láthatatlanul olyan blokkokat építünk ki általa ami abban segít, hogy egy védelmi hálóban maradjunk. Ezt akár nevezhetjük komfort zónának is.
A komfort zónában kiismered magad, nem érhet semmi veszély hiszen TE teremtetted. Csapdákkal teli világok nem építesz magadnak. Itt jól megérted magad, kellemesen elbeszélgetsz önmagaddal. Tudom én is ezt csinálom, mindenki ezt csinálni. Olyan fura dolog amiről még a kommunikáció tudományos berkeiben sincs kialakult vélemény. Valaki kommunikációs formának tekinti valaki nem.

Egy tuti. Létezik. Itt egy idevágó vicc:

A nyuszika elhatározza, hogy elmegy cseresznyét szedni, de nincs elég hosszú létrája. Hát gondolja elmegy a mókushoz és elkéri az övét. Útközben elgondolkodik:
- Mi van, ha nem is akarja odaadni a létrát? Na mindegy.
Megy tovább a nyuszika, majd megint elgondolkodik:
- Mi van ha pénzt kér érte? Na mindegy.
Így gondolkodik, amikor egyszer csak megérkezik a mókushoz.
Mókus:
- Jó napot, nyuszika!
Nyuszika:
- Tudod mit!? Rohadj meg a létráddal együtt!!!!

A másik és talán neked is megfogható példa az amikor egyest vittél haza a suliból. Amíg hazaértél komplett melodrámát zongoráztál le a kis buksiban.

Van ennek egy egészséges oldala. Védelem, Próbálod magad felkészíteni arra, hogy mi vár rád. Legyen az bármilyen élethelyzet. Ez jó így csak van az a pont amikor már annyira a belső kis tanácsadó társadra hallgatsz, hogy már nem is tudod megélni az életedet anélkül, hogy ki ne kérnéd a véleményét.

Itt kezdődnek a gubancok. Bármibe is akarsz belevágni, bármi újat is szeretnél kipróbálni, meg fogsz hátrálni HA az nincs benne a személyes komfort zónádban.

Sok szerző a kommunikációnak ezt a formáját nem sorolja a kommunikációs folyamatok közé. Úgy foghatjuk fel, mint a monodrámát, amelyben a szereplő a képzeletében élő társadalommal beszélget. Ebben a hiányosnak nevezhető közlési szituációban az adó, a közlő konkrét személy, de a vevő, a címzett fiktív lény, információcseréről, a tudattartalmak cseréjéről nem beszélhetünk, legfeljebb megformálásukról, átrendezésükről, átértékelésükről. A csatorna rövidre van zárva, s így természetesen visszacsatolás sincs.

Átrendezünk dolgokat, részinformációkat teszük/veszük hozzá és kényünk kedvünk szerint alakítgatjuk addig amíg úgy gondoljuk, hogy az nekünk megfelelő.

Szerintem  a  baj csak az, hogy a végtermék lehet rövidtávon kielégítő lesz de hosszútávon csak a kárát szenveded. Miért? Mert semmi újba nem fogsz belevágni.
Kialakul benned az, hogy szeretnéd, hogy elismerjenek. Szeretnéd hogy megbecsüljenek. Maslow-piramisa

Ha változni/változtatni szeretnél, tök mindegy miért.

MIT KELL TENNED?

BÍZNI KELL ÖNMAGADBAN, BÍZNI ABBAN, HOGY TÖBBRE VAGY KÉPES.

Azt hiszed egyedül vagy? Hidd el nem csak elnyomó emberek vannak a Világon. Segítség bőven akad, csak elsőnek fel kell ismerni hogy probléma van.

http://www.palastiimre.com

Katt a videóra :)

Kezdetek...

Üdvözlök mindenkit én Palásti Imre vagyok.

Nem célom, hogy okosabbnál okosabb reklámfelületet adjak egy olyan cégnek, lehetőségnek sikertörténetnek ami már amúgy is bizonyított, de az biztos hogy lesz róla szó.
Célok?
Csak egy. A lehetőségekhez mérten átfogó képet alkotni egy olyan iparágról, cégről/cégekről, üzletről életmódról, hivatásról ami a magyarországi élet szerves részét képezi. Tetszik nem tetszik így van.
Lesznek olyan dolgok is amik nem fognak tetszeni a kedves olvasónak, de a gondolat menetem megpróbálom arra helyezni hogy megoldást nyújtsak. Természetesen nem kell velem egyetérteni.

Az életem folyamatos tanulás. Mindenkié az. Programozzuk, befolyásoljuk egymást. Kibújni nem tudunk.
De próbáltad már önmagaddal is megcsinálni tudatosan azt amit tudattalanul kapsz mindennap, minden percében ha emberek, televízió, rádió közelében vagy családi körbe vagy?

Aki szegénynek született szegényen is fog meghalni? Csak a szerencsés kevesek azok akik kivételek vagy van egy séma egy használható rendszer amit ha mindenki használna jobbá tudná tenni az életét és egy kicsit talán másét is?

Nem árulok zsákbamacskát. Véleményem szerint van. Nem üzletről van itt szó elsősorban. Az csak egy mellékvonal. Hanem arról, hogy mivé válhatunk?

Rikácsoló, zsörtölődő, kormányt hibáztató, körülményeket vádoló egyénné, akiket idővel csak a brazil szappanopera az aktuális hírek, lesújtó általános hangulatot lehúzó légköre tud csak mozgásban tartani vagy
van mód arra, hogy olyan Világot  teremtsek magamnak és segítsek másoknak is teremteni, amilyet szeretnék/szeretnének?

Vallom, hogy igen. TUDOM, hogy igen.
De a világok építéséhez az alapoktól kell kezdeni. Néha fájdalmasan és elsőre ránézésre talán hiábavalóan rombolni, alakítani eltörölni hátrahagyni kell dolgokat,embereket,gondolatokat.

Hogy egyszerű? Az csak tőled függ.
Hogy fájdalmas? Igen, de nem fog örökké fájni.



Szóval pizsamát fel és irány a Végtelen ...