Mi a különbség a pánikolás és a realitás talaján való állás között?

Ha az előző blogbejegyzésemet olvastad az az érzés támadhatott benne, hogy hú de lehúzó. Nem kellemes hangulatú az biztos. Nem is az volt a célom hogy valamilyen szép rózsaszín színes vattacukros képet adjak neked a világról és arról amit gondolok.

Két dolgot tehetsz:

1. A blog olvasása annyira idegesít, hogy kinyomod. (remélem nem :))
2. Tovább olvasod

Ha a továbbolvasást választottad akkor el kell mondjak neked egy fontos dolgot amin biztosan végigmentél már az életedben és valahogyan megtapasztaltad.

Ez pedig a pánik.

Mi is a pánik? A wikipédia szerint a pánik kétségbeesett rémület, amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt.

Egyénenként is veszélyes de igazán akkor válik rettenetesség ha sok ember egyszerre csinálja.

Gondolja csak bele. Világválságok kirobbanásakor természeti katasztrófáknál nagy tömegeknél mindig megjelenik a pánik. 

Az első emberi reakció teljességgel érthető, de szerintem a problémát az okozza, hogy ez az állapot huzamosabb ideig fennáll. Tovább mint kellene.

Ha ez történik akkor bizony elég rendesen leblokkoljuk a normális agyi tevékenységeket hiszen nem arra leszünk ráállva gondolatilag hogy: Oké, van egy gond ezt MEG KELL OLDANI, hanem arra, hogy ÚRISTEN, JESSZUSOM, MOST MI LESZ, VÉGE VAN MINDENNEK.

Azt gondolom pánikolni is alkotmányos jogunk, de hosszútávon érünk vele valamit?

Egy idő után nem csak magunkat hanem a körüllőttünk lévőket is stresszes helyzetbe, érzelmi feszültségbe hajszoljuk ami senkinek sem jó. 

Van egy két érdekes és használható kis trükk amiket mindenki megtalál a neten pár perc keresgélés után.

Mélyen nem kívánok belemenni, mert gyakran betegségig merülő gondok vannak amiben én nem vagyok szakavatott segíteni.

A segítség vagy inkább tanács a részemről annyi lenne hogy nem kell rögtön a nyugtató után nyúlni.

Tudom nehéz de az első az hogy lazulj el. Kapcsold ki egy picit az agyad, gondolj olyan dologra ami kellemes érzéssel tölt el. Ne engedd hogy az agyad és a gondolataidat olyan gondolatok árasszák el amik lehetetlen utakat sugallnak.

Itt jön egy kis reklám:

Ha tudjátok vegyétek és olvassátok Kerner Tibor: Sziklaszilárd önbecsülés című könyvét könyvét.

Ha valaki úgy gondolja mindennapi segítség kell és nem kíván nyugtatókat tömködni magába akkor olvassátok el ezt a könyvet és alkalmazzátok a leírtakat. Hasznos tanácsok vannak benne és egyszerű de nagyszerű gyakorlatok:

Na de lépjük is arra  a részre amiért én most ezt a post-ot írom.

Beszéltem egy kicsit a pánikról arról, hogy bizony a tömegeknél mennyire nagy kárt tud okozni. 

A pánik kétségbeesett rémület, amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt.

Ha az emberek pánikolnak nemcsak hogy nem koncentrálnak a megoldásra hanem hibáznak is. És bizony a pánokban lévő embertömegek irányíthatóak. Bizonyíték erre a II. világháború.

A pánik egy kényelmetlen élethelyzet tele kellemetlen gondolatokkal és érzelmekkel amiktől az ember akaratlanul is szabadulni akar. Ekkor lépnek sokszor színre a diktátorok. Jobb esetekben olyan emberek akik igazán rendelkeznek olyan karizmával, attitűddel ami abban segíti, hogy a tömegek helyes irányba ne pedig öngyilkos jövőbe menjenek.

A átlag hétköznapi életben is zajlik egy pánik hangulat de szerintem csak takarékon. Mindig vannak hírek amik időről - időre egy kicsit fellobbantják a pánikhangulatot és szerintem tudatosan.

Ilyen volt például a téli minuszfokok riadalma. Nagyon durva volt. Nem a - 20 fok mert az kibírható hanem az a marketing ami mögötte volt. Lassan kezdtem magam úgy érezni, mint ha a Holnapután című filmben lettem volna.

Elindult a felvásárlási láz amint lehullott az első hó. Télen. Mert ha júliusban esett volna akkor azt mondom hogy para, na de decemberben?

Mit tehetsz ha az életed egy lassú és kényelmetlen pánikhangulatban telik?

Hogy honnan tudod hogy ilyen az életed? Onnan hogy mindenért aggódsz. A Közel-keleti helyzet miatt, a csekkek miatt, vajon kirúgnak-e, vajon lesz e nyugdíjad vagy sem, és a többi és a többi....

Az egyik legfontosabb kérdések: tudok-e változtatni/ megszüntetni azt a problémát MOST!

Én ezt csinálom és ezt ajánlom:

1. Nem kezdek el agyalni olyan problémákon  amiken amúgy sem tudok MOST változtatni. Sajnálom a kis kínai gyerekeket, hogy árván maradtak, de azzal hogy elsírom magam nem segítek rajta.
2. Ne légy lelketlen. Ha foglalkoztat egy probléma ami hallottam és tényleg szeretnék segíteni akkor keresek, kutatok és segítek, de az érzelmi hullámokat ne engem hogy átsöpörjenek rajtam.
3. Ha a probléma kihatással van az életemre akkor felmérem a helyzetet. Megoldásokat keresek arra, hogy a probléma megszűnjön. NEM PÁNIKOLOK! Azzal csak blokkolom magam
4. Ha a probléma kihatással van az életemre akkor megvizsgálom, de ténylegesen ki a tettes. Többségében ÉN leszek a ludas. Ne kezd el vádolni mást, mert akkor nem kezdesz el felelősséget vállalni a saját életedért és csak tologatod a labdát. A 18.életév csak jogilag nagykorúvá tesz nem felnőtté! Felnőtt akkor leszel ha felelősséggel vállalod a kudarcot és a sikert is az életedben.
5. Adj időt magadnak. Ha nagy a probléma akkor arra voltak utaló jelek csak nem vetted észre vagy nem akartad észre venni és akkor bizony nem más a hibás. Ne akard az életed problémáid egyszerre megoldani, Nem fog menni. Ez egy tanulási folyamat is. A tanuláshoz idő kell.
6. Hibázni fogsz, sokszor. Nem baj senki sem tökéletes. Az a  jó ha hibázol a  legjobb pedig ha folyamatosan tanulsz belőle és kétszer nem véted el ugyanazt a hibát.
7. Túl szigorú ne légy önmagadhoz. Légy reális. Nem te tehetsz a világ össze problémájáról.
8. Alkoss tiszta és reális képet, Ne ess át a ló túloldalára. A problémákat KI KELL MONDANI. De ne uralja a probléma központúság a gondolkodásodat. Mindig a megoldáson gondolkozz! Ez nem megy egyik napról a másikra. Az alkoholistáknál is azzal kezdik, hogy megfogalmazzák a problémákat. Utána jöhet minden más.
9. Segíteni akarsz más embereken? Rendben. Segíts először magadon. Utána teljes lélekkel tudsz másoknak is segíteni. Haladhatsz az úton más emberekkel együtt de egy kicsit talán neked kell elől járnod. És követni fognak. Kikérik a tanácsod és meghallgatnak. Jó érzés. :)

http://www.palastiimre.com